- Jangce - 

a reggeli napfény bevilágítja a hálót.
sosem voltunk ilyen távol egymástól.
fordítva is fekszel.
az én fejem délkeletnek,
a tiéd északnyugatra néz

ISO 400

napok óta forgatom a kezemben a filmet
ezt az érzékenységet még szokni kell
még át kell állítani a fókuszt is
levenni rólad és áttenni az üres térbe
hogy újra élesen lássam kontúrjaid

 szuperhold. elmosta az esti eső, szuper.

..
állunk a hídon és kacagva mesélem hogy miért szuperhold, hogy nincsen ebben semmi szuperség, megnőtt, ennyi, elhízott, és persze az optika. rámnézel és nem tudom abbahagyni a kacagást.
alig fér el a híd pillérei között, csak bizonyos pontról látni, innen vagy inkább innen... és megcsókolsz.
szupercsók, szuperférfi és szupernő, egy szuperbolygó lettünk. pontos számításokat még nem végeztek, sem a pálya, sem a keringési idő nem ismert.
..
az eső alábbhagyott, a szél fújja ütemesen a leveleket, mint amikor egy-egy autó szakaszosan elhúz kint az utcán és süvítő hangot ad. a tücsök újra ciripel, keringünk.

folyton a babonákra hagyatkozni,
futni az aluljáróba ha jön a vonat és átmegy felettem
hogy alatta kívánjam, legyél... legyél.. legyél szerelmes
... belém