"Kyotóban tavasz" - kertet keresve. északról hegy, délről tó, nyugatról utak, keletről folyó - krasznahorkai

Kyotóban nincs még tavasz, hacsak nem olyan tavasz, mint ami nálunk most bontakozott ki, ebben a pár napban.
az utcán ma napsütésben sétáltam, verődtek vissza a fények a csatornacsíkokról, az ablaküvegekről, csillantak meg a szemekben, a szememben, ami még bágyadt ugyan kissé a náthától, de már csillant. és intettem a kirakatüvegen át a kocsmárosnak, a kedvenc fröccsöskocsmád kocsmárosának, mint máskülönben, ha arra járok.

mindenki érezte aki ma kint volt, hogy tetterőssé tesz ez a nap minket, és a tervek amiket a fejünkben hordozunk, megvalósulnak. mert meg tudjuk valósítani őket.
...és visszacsillantam, bele az égbe, felemelve a fejem, a fák ágain, a villamosvezetékek sraffjain át egészen az égbe. 

hinokiciprusok, nyúlnak a magasba, nyolc hinokiciprus. egy kertben. valahol Kyotóban. tavasz van. a kertet megtalálni, sokan felkerekednénk. kerekedünk is. nap mint nap. hogy lássuk a mohaszőnyegét, a süppedőset. ami beborítja azt a kis kertet, a nyolc égbetörő fa körül. és azon túl is. érzem, ahogy terjednek a spórák, a szél repíti őket és aprócska ezüstcsillogású mohapelyhek telepednek meg mindenhol. "Egy mohaszőnyeg nyolc hinokiciprussal." rajzolom a kertet Mókus, rajzolom. a mi kertünk lesz. ez hát a terv, amit hordozok magamban. és meg tudom valósítani. égbevetem a fejem, nézem a fák nyúlánk törzsét, a tetejét, és lent süppedek a csillagmoha takaróban. ujjaimmal sepregetem csillagos testüket. annyira zöldek, annyira puhák...

sül a hús. mustárosan, ahogyan szeretted, és vörösborosan, ahogyan én. estelledik, meglepődnél, milyen rend van, csak a két új szoknyaanyag hever a földön na igen, és a többi minden, ahogy szokott. mégis, talán a nyolc fa, ahogyan kertté foglalják a kis teret, úgy foglalja egybe csibe is itthon a mindenünket. még ha nem is égbetörően...de gyökerekkel, egészen erős törzzsel.

jelentem, ma tavasz van budapesten, és a szívembe ma is, ha kis időre, de nyugalom költözött 

krasznahorkai-kritika
http://danyi.on.neobee.net/kritika/krasznahorkai2.html

tom waits dalok
https://www.youtube.com/watch?v=YErXozSHW9w&list=RDOHGG3vj5kcQ&index=25

újabb évünk

újabb évünk kezdődött Mókus. nem mintha jelentene bármit is, azóta egy pillanat sem számít, nem hogy egy perc, egy nap, vagy év. nincs már olyan hogy számolnék bármit is. hogy születésnap, hogy ünnepnap, hogy hány nap telt el, oly mindegy. mert akkor megállt minden, aminek kellett, ami csak tudott. hogy itt vagyok még, magam sem értem. de nélküled nem menne. na persze a redőnyszerelés nem is megy, nevethetsz is rajtam emiatt eleget, de felsülök ebben. 
élünk. két lábamat mozgatom, két kezemmel írok, és van két szemem, azokkal olykor-olykor sírok. sírok, tehát vagyok. ha nem sírok, akkor is. nem tudom melyik rosszabb. vagy melyik könnyebb. sírni jó, felszabadul az orromból legalábbis ami benne van, biztosan. a sírás egyfajta beszélgetés, persze akkor is csak én beszélek, rebegem el, hogy mennyire mennyire nehéz nehéz nehéz nekem. hogy van két lábam, amik nem futnak a tieid mellett, hogy van két lábad, amik nem lépnek az enyéim mellett, hogy van két kezem. és nem fonhatom át a tested, hogy van két karod, amikkel nem szoríthatsz úgy magadhoz. van két szemem...van két szemed. és egymást nézzük, nézzük, csak nézzük, és becsukjuk. mert mosolygunk. mosolygunk... mosolygunk, tehát vagyunk.
mert szeretünk. tehát vagyunk.