ma a hold jobbról kísért. fél szemmel követtem, a csillagokat is.
olyan mozdulatlanok voltak, minden fordulónál ott vártak, vagy én kerültem melléjük. és egy darabig együtt mentünk. itthon is várt valaki.
hogy olyan messze lenne mint a hold, vagy a csillagok....nem. olyan közel van. olyan nagyon vigyáz rám. olyan nagyon kísér. szerelem ez.
dzsámik tetején a félhold, éppen
olyan ma a hold ahogy elkanyarodom
és mögém kerül.
előttem a földszag, hozza szembe a szél. a növények, a csírák szagát.
olyan langyosan, mint a tapintás.
Nekrológot kell írnom. nem megy. nem tudtam, hogy mit vállalok, hogy ez nehéz lesz. mint minden. délután van, a biciklivel tekerek át a városon. napból a házak árnyékába. melegből a hűvös, dohos térbe. aztán újra a nap a kereszteződésben. érzem, ahogy az ingen át a bőrömet éri a meleg, a tavaszi nap. aztán a szeles hűs levegőt a házak árnyékában. a bőrömön. hogy fázok, de jólesik ez a fázás, fújjon, fázítsa a karom, nem bánom.
