- friss -

katáng.
az első virág amit ma megláttam
és a szerelem jutott eszembe.
a hegyek a távolban olyan kékek mint a szirmok

csak beleszeretni lehet
ki nem.

szeretlek balaton, szeretlek kora reggeli eső, szeretlek kávé a teraszon, szeretlek kerítésajtócsukódás, szeretlek friss kávéillat az utcán, szeretlek benyúló ágak, szeretlek tócsafröccsenés, szeretlek nádas békástól, szeretlek meredek lejtő a partra, szeretlek kecskeköröm, szeretlek meggysör, szeretlek szigligetivár a badacsonnyal, szeretlek többi tanúhegy, szeretlek strand a lufikkal, szeretlek pipacsos gazok, szeretlek mocsári teknős vizes nyoma az aszfalton, szeretlek északiról délipart, szeretlek zala, szeretlek kis-balaton, szeretlek evezős ember biccentése, szeretlek bicikliküllő árnyéka, szeretlek bikini a szoknya alatt, szeretlek nyárfaszöszmösz, szeretlek hosszú egyenesek a faluban, szeretlek égbenyúló árbócok, szeretlek keszeg, szeretlek bukkanó a sötétben, szeretlek sió, szeretlek piros fények előttem, szeretlek magaspart, szeretlek délipartról északi, szeretlek balatonkerülés és még ... szeretlek

- érintem -

olyan finoman
rezdülök ebben a közegben
alig hallom a csobbanást
amit a testem, az ujjaim,
apró uszonyaim keltenek
ebben a végtelen és zavaros térben
mégisez a tér
az otthonom

finoman rezdülök
viszik a testem az áramlatok,
a végtelen finom rezdülések áramlatai
viszem magam, haladok
körülöttem a tér

finoman érintem
visszaérint




kettőezertizenöt május elseje

- lehet -

enyém csakis a gondolat hogy arcoddal arcom érinted

kettőezertizenöt április harmincadikán

- korlátok -

- korlátok -

lépek, futok
kapaszkodom felfelé
oldalamon síkok,
határok,
olykor üvegablakok.
olyankor jó megállni.
belebámulni, átlátni a másik síkba,
figyelni mi tükröződik vissza, abból, amiben vagyok,
és mit tükrözöm át oda, ahol valaki más van

-néha-

átkelünk
járunk itt, kicsit ott
nézünk egymásba kicsit én,
de te is ott
és megyünk

egyik út benne másik
nem veszítünk


budapest, kettőezertizenöt április tizenkilencedike

húsvét van

a kalács bedagasztva, a szekszárdi kadarka most ugyan nincs az asztalon, és még a mátrai köveket sem festem a túrára. de továbbra sincs más dolgom, mint metszeni a kisfát, megvarrni a szoknyát a tavaszra, és csak vinni tovább a szerencsefogatunk, megrakva szerelemmel, boldogsággal, szeretettel. csordultig. köszönni tudom csak. és a torockói forrás vagy a mátrai patak vize.. bárhol érjen is a húsvét, megöntöznek.

https://www.facebook.com/szlatki.gabriella/media_set?set=a.557270377628643.1073741831.100000370582746&type=1

https://www.facebook.com/szlatki.gabriella/posts/737301502958862

- hazafelé -

ma a hold jobbról kísért. fél szemmel követtem, a csillagokat is.
olyan mozdulatlanok voltak, minden fordulónál ott vártak, vagy én kerültem melléjük. és egy darabig együtt mentünk. itthon is várt valaki.
hogy olyan messze lenne mint a hold, vagy a csillagok....nem. olyan közel van. olyan nagyon vigyáz rám. olyan nagyon kísér. szerelem ez.

- március huszonnegyedikén- /tavaszvan/

dzsámik tetején a félhold, éppen 

olyan ma a hold ahogy elkanyarodom

és mögém kerül.

előttem a földszag, hozza szembe a szél. a növények, a csírák szagát.

olyan langyosan, mint a tapintás.

Nekrológot kell írnom. nem megy. nem tudtam, hogy mit vállalok, hogy ez nehéz lesz. mint minden. délután van, a biciklivel tekerek át a városon. napból a házak árnyékába. melegből a hűvös, dohos térbe. aztán újra a nap a kereszteződésben. érzem, ahogy az ingen át a bőrömet éri a meleg, a tavaszi nap. aztán a szeles hűs levegőt a házak árnyékában. a bőrömön. hogy fázok, de jólesik ez a fázás, fújjon, fázítsa a karom, nem bánom.

"Kyotóban tavasz" - kertet keresve. északról hegy, délről tó, nyugatról utak, keletről folyó - krasznahorkai

Kyotóban nincs még tavasz, hacsak nem olyan tavasz, mint ami nálunk most bontakozott ki, ebben a pár napban.
az utcán ma napsütésben sétáltam, verődtek vissza a fények a csatornacsíkokról, az ablaküvegekről, csillantak meg a szemekben, a szememben, ami még bágyadt ugyan kissé a náthától, de már csillant. és intettem a kirakatüvegen át a kocsmárosnak, a kedvenc fröccsöskocsmád kocsmárosának, mint máskülönben, ha arra járok.

mindenki érezte aki ma kint volt, hogy tetterőssé tesz ez a nap minket, és a tervek amiket a fejünkben hordozunk, megvalósulnak. mert meg tudjuk valósítani őket.
...és visszacsillantam, bele az égbe, felemelve a fejem, a fák ágain, a villamosvezetékek sraffjain át egészen az égbe. 

hinokiciprusok, nyúlnak a magasba, nyolc hinokiciprus. egy kertben. valahol Kyotóban. tavasz van. a kertet megtalálni, sokan felkerekednénk. kerekedünk is. nap mint nap. hogy lássuk a mohaszőnyegét, a süppedőset. ami beborítja azt a kis kertet, a nyolc égbetörő fa körül. és azon túl is. érzem, ahogy terjednek a spórák, a szél repíti őket és aprócska ezüstcsillogású mohapelyhek telepednek meg mindenhol. "Egy mohaszőnyeg nyolc hinokiciprussal." rajzolom a kertet Mókus, rajzolom. a mi kertünk lesz. ez hát a terv, amit hordozok magamban. és meg tudom valósítani. égbevetem a fejem, nézem a fák nyúlánk törzsét, a tetejét, és lent süppedek a csillagmoha takaróban. ujjaimmal sepregetem csillagos testüket. annyira zöldek, annyira puhák...

sül a hús. mustárosan, ahogyan szeretted, és vörösborosan, ahogyan én. estelledik, meglepődnél, milyen rend van, csak a két új szoknyaanyag hever a földön na igen, és a többi minden, ahogy szokott. mégis, talán a nyolc fa, ahogyan kertté foglalják a kis teret, úgy foglalja egybe csibe is itthon a mindenünket. még ha nem is égbetörően...de gyökerekkel, egészen erős törzzsel.

jelentem, ma tavasz van budapesten, és a szívembe ma is, ha kis időre, de nyugalom költözött 

krasznahorkai-kritika
http://danyi.on.neobee.net/kritika/krasznahorkai2.html

tom waits dalok
https://www.youtube.com/watch?v=YErXozSHW9w&list=RDOHGG3vj5kcQ&index=25

újabb évünk

újabb évünk kezdődött Mókus. nem mintha jelentene bármit is, azóta egy pillanat sem számít, nem hogy egy perc, egy nap, vagy év. nincs már olyan hogy számolnék bármit is. hogy születésnap, hogy ünnepnap, hogy hány nap telt el, oly mindegy. mert akkor megállt minden, aminek kellett, ami csak tudott. hogy itt vagyok még, magam sem értem. de nélküled nem menne. na persze a redőnyszerelés nem is megy, nevethetsz is rajtam emiatt eleget, de felsülök ebben. 
élünk. két lábamat mozgatom, két kezemmel írok, és van két szemem, azokkal olykor-olykor sírok. sírok, tehát vagyok. ha nem sírok, akkor is. nem tudom melyik rosszabb. vagy melyik könnyebb. sírni jó, felszabadul az orromból legalábbis ami benne van, biztosan. a sírás egyfajta beszélgetés, persze akkor is csak én beszélek, rebegem el, hogy mennyire mennyire nehéz nehéz nehéz nekem. hogy van két lábam, amik nem futnak a tieid mellett, hogy van két lábad, amik nem lépnek az enyéim mellett, hogy van két kezem. és nem fonhatom át a tested, hogy van két karod, amikkel nem szoríthatsz úgy magadhoz. van két szemem...van két szemed. és egymást nézzük, nézzük, csak nézzük, és becsukjuk. mert mosolygunk. mosolygunk... mosolygunk, tehát vagyunk.
mert szeretünk. tehát vagyunk.