az utcán ma napsütésben sétáltam, verődtek vissza a fények a csatornacsíkokról, az ablaküvegekről, csillantak meg a szemekben, a szememben, ami még bágyadt ugyan kissé a náthától, de már csillant. és intettem a kirakatüvegen át a kocsmárosnak, a kedvenc fröccsöskocsmád kocsmárosának, mint máskülönben, ha arra járok.
mindenki érezte aki ma kint volt, hogy tetterőssé tesz ez a nap minket, és a tervek amiket a fejünkben hordozunk, megvalósulnak. mert meg tudjuk valósítani őket.
...és visszacsillantam, bele az égbe, felemelve a fejem, a fák ágain, a villamosvezetékek sraffjain át egészen az égbe.
hinokiciprusok, nyúlnak a magasba, nyolc hinokiciprus. egy kertben. valahol Kyotóban. tavasz van. a kertet megtalálni, sokan felkerekednénk. kerekedünk is. nap mint nap. hogy lássuk a mohaszőnyegét, a süppedőset. ami beborítja azt a kis kertet, a nyolc égbetörő fa körül. és azon túl is. érzem, ahogy terjednek a spórák, a szél repíti őket és aprócska ezüstcsillogású mohapelyhek telepednek meg mindenhol. "Egy mohaszőnyeg nyolc hinokiciprussal." rajzolom a kertet Mókus, rajzolom. a mi kertünk lesz. ez hát a terv, amit hordozok magamban. és meg tudom valósítani. égbevetem a fejem, nézem a fák nyúlánk törzsét, a tetejét, és lent süppedek a csillagmoha takaróban. ujjaimmal sepregetem csillagos testüket. annyira zöldek, annyira puhák...
sül a hús. mustárosan, ahogyan szeretted, és vörösborosan, ahogyan én. estelledik, meglepődnél, milyen rend van, csak a két új szoknyaanyag hever a földön na igen, és a többi minden, ahogy szokott. mégis, talán a nyolc fa, ahogyan kertté foglalják a kis teret, úgy foglalja egybe csibe is itthon a mindenünket. még ha nem is égbetörően...de gyökerekkel, egészen erős törzzsel.
jelentem, ma tavasz van budapesten, és a szívembe ma is, ha kis időre, de nyugalom költözött
krasznahorkai-kritika
http://danyi.on.neobee.net/kritika/krasznahorkai2.html
tom waits dalok
https://www.youtube.com/watch?v=YErXozSHW9w&list=RDOHGG3vj5kcQ&index=25
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése