Nekrológot kell írnom. nem megy. nem tudtam, hogy mit vállalok, hogy ez nehéz lesz. mint minden. délután van, a biciklivel tekerek át a városon. napból a házak árnyékába. melegből a hűvös, dohos térbe. aztán újra a nap a kereszteződésben. érzem, ahogy az ingen át a bőrömet éri a meleg, a tavaszi nap. aztán a szeles hűs levegőt a házak árnyékában. a bőrömön. hogy fázok, de jólesik ez a fázás, fújjon, fázítsa a karom, nem bánom.