- korlátok -

- korlátok -

lépek, futok
kapaszkodom felfelé
oldalamon síkok,
határok,
olykor üvegablakok.
olyankor jó megállni.
belebámulni, átlátni a másik síkba,
figyelni mi tükröződik vissza, abból, amiben vagyok,
és mit tükrözöm át oda, ahol valaki más van

-néha-

átkelünk
járunk itt, kicsit ott
nézünk egymásba kicsit én,
de te is ott
és megyünk

egyik út benne másik
nem veszítünk


budapest, kettőezertizenöt április tizenkilencedike

húsvét van

a kalács bedagasztva, a szekszárdi kadarka most ugyan nincs az asztalon, és még a mátrai köveket sem festem a túrára. de továbbra sincs más dolgom, mint metszeni a kisfát, megvarrni a szoknyát a tavaszra, és csak vinni tovább a szerencsefogatunk, megrakva szerelemmel, boldogsággal, szeretettel. csordultig. köszönni tudom csak. és a torockói forrás vagy a mátrai patak vize.. bárhol érjen is a húsvét, megöntöznek.

https://www.facebook.com/szlatki.gabriella/media_set?set=a.557270377628643.1073741831.100000370582746&type=1

https://www.facebook.com/szlatki.gabriella/posts/737301502958862